Kárpáti Zsoltot Alsóörs hosszútávfutó magyar bajnokát, olaszországi élménye ihlette étteremnyitásra. Egy olasz versenysorozaton sporttársa látta vendégül, akinek taljános temperamentuma magával ragadta, de még inkább a tészták, sültek, kagylók, halételek ízvilága, amelyeket készített.
Az egykori szülői ház szőlőjében építette föl Zsolt a Giovannit, s néhány év alatt a finomabbnál finomabb fogások híre népszerűvé tette a környéken. De valami mégis hiányzott! Ekkor, 2003-ban elvégezte a szakácsiskolát, hogy maga álljon a konyha élére, hogy hosszú évek verejtékes munkájával megszülethessen a Carpaccio. (Jelentése egy nyers marhahúsból készült étel, nevét egy 16. századi, impozáns bordós-krémes színeivel festőtől kölcsönözték.) Az étterem letisztult, sajátos ízvilága nem igazán kategorizálható: ha lehetséges a kitűnő, helyi termelőktől vásárolt alapanyagokból, nagyon frissen és egyszerűen, gépi segítség nélkül elkészített ételeket csak olyan „carpaccios”-ként emlegetik a vendégek, amelyek egyúttal bőségtálat is jelentenek. Hisz az olasz életérzést ez a bőség és jóság testesíti meg, miként a Carpaccio filozófiáját is.
„Sokszor van, hogy a vendégeimmel közösen alakítjuk a receptet, de gyakran csak a reggeli intuíciók nyomán, vagy hogy éppen mi a friss, kerül ki a krétatáblára az ajánlat, egy árnyalatnyit a magyar ízléshez alakítva. Saját karakterünk lassanként így alakult ki.”
Hozzászólások