Minden kert egyedi, ahogy mi magunk is. A kert tükrözi egyéniségünket, a világhoz való viszonyunkat. Közismert, hogy a kert állandó változásával, dinamizmusával energiákat közvetít felénk.
Egy harmonikus kertben jól érzékelhetőek az évszakok változásai is. Színeiben és formáiban harmóniát sugall, amelyet jól megtervezett és telepített, különböző lombszínű és levéltextúrájú növényanyag térbeli elhelyezésével érhetünk el. A kertépítő szakember segítségünkre lehet a kert későbbi fenntartásában, akár tanácsadással, vagy a feladatok elvégzésével. A jól megépített kert egyik ismérve az átgondolt fenntarthatóság is, hiszen a tulajdonos számára nem mindegy, mennyi gondozást igényel a kert. Ez vonatkozik a kert terepviszonyainak kialakítására, műtárgyaira, növényzetére, gyepfelületére, kerti tavára.
{gallery}images/stories/verysimple/szineslombok{/gallery}
A kertészeti nemesítő munka eredményeként egyre több cserje- és fafaj változatai, fajtái között válogathatunk. Az alapfajok színes lombú változatai általában ugyanazt a gondozást igénylik, mint zöld színű őseik, de értékes színfoltjai lehetnek kertjeinknek.
Színes lombú fajtái a szobanövényeken túl a kertben nevelhető fáknak, cserjéknek is vannak, bár hazánk díszkertjeiben ezek még nem terjedtek el igazán. Ennek talán különleges megjelenésük is oka, hiszen a faiskolai árudák tapasztalatai szerint lehet akármilyen szép egy cserje sárga lombú változata, a vevők többsége idegenkedik tőle, mondván: ha egy növény levele sárgul, az valószínűleg beteg. Ez persze ebben az esetben nem helytálló. A színes lombú kertészeti változatok előnye, hogy a teljes vegetációs időszakban üde színfoltjai a kerteknek.
Bővülő választék
A színes lombú fajták általában szelekció eredményei, azaz nemesítőik hosszú ideig válogatták és szaporították tovább a hagyományostól valamilyen tulajdonságukban – esetünkben színükkel – eltérő egyedeket. Így érdekes fajták születtek. Jó példa erre a borbolya (Berberis thunbergii), amelynek alapfaja zöld levelű, ám ma már többféle sárga, piros és bordó levelű változata is ismert. A somoknak (Cornus sp.) is vannak sárga, illetve fehér szegéllyel díszített levelű változatai. Fák közül a bükk (Fagus sp.) és a juharok (Acer sp.) is rendelkeznek bordó lombú változattal, vagy egyre kedveltebb a zöld juhar rózsaszín mintás levelű fajtája, a flamingó
(Acer negundo ’Flamingo’).
A vérszilvát is számos helyen ültetik utcai sorfaként, viszonylag kis koronája, és látványos bordó levelei miatt.
A futónövények közül jó példa az erősen színeződő vadszőlőfajta a Parthenocissus tricuspidata ’Veitchii’. A haragoszöld levelű meténg az egyik leggyakrabban ültetett talajtakaró növény, ennek a mintás változata a Vinca major ’Variegata’.
Sövények között is találunk sárgás lombúakat úgy a fagyal (Ligustrum sp.), mint a puszpáng (Buxus sp.) nemzetségeken belül. De a színes lombú díszváltozatokat az évelő és egynyári virágok választékában is megtalálhatjuk. Előbbiek közül az árnyliliomoknak (Hosta sp.), utóbbiak közül a muskátlik között találhatunk bordó levelű, fehér szegélyű, sőt háromszínű (zöld, fehér, citromsárga) levelű változatokat. E fajták minden évben megtalálhatók az egynyárit termesztő kertészetek kínálatában, csak kisebb mennyiségben, mivel ezeknek a virágzata szerényebb megjelenésű a teltvirágú, zöld levelűekhez képest. Ám a szerényebb virágzásért cserébe kárpótolnak a mindig színes leveleik.
Tartásuk
E színes vagy mintás lombú fajták jól mutatnak örökzöldek társaságában. Bár igényeik fajtánként változóak, általánosságban elmondható, hogy a piros és sötétbordó színűek többnyire bírják az erős napsütést, sőt, színeik ilyen helyen lesznek igazán élénkek. A sárgás lombúakat inkább olyan helyre ültessük, ahol szórt fényt kapnak.
Itt szükség lehet némi kísérletezésre, mivel a színes lombú fajták többsége, ha túl árnyékosnak találja helyét, egyszerűen visszazöldül, mint az alapfaj, amelyből szelektálták. Tehát, ha azt látjuk, hogy ültetés után e növények valamelyikének a színe nem élénkül, hanem halványodni kezd, még nem késő újra átültetni, naposabb helyre.
Név és szín
A növények tudományos nevei kettős latin névvel jelöltek: első a nemzetség, második a fajnév. Az ezt követő név – ha van – a fajon belüli kisebb rendszertani alkategóriát, vad taxonok esetén az alfajt, nemesített növények esetén, az alfajjal egyenrangú, de kertészeti szelekcióval előállított, tehát vadon nem előforduló fajtát jelöli.
A fajtanevek gyakran fantázianevekből erednek, ám esetenként ezekből következtethetünk a növény habitusára, színére, növekedési formájára.
SZÍNVÁLTOZATOK
purpurea – vörös lombszínre utal
nigra – fekete vagy nagyon sötét bordó szín
variegata – többszínű (általában zöld, sárga, vagy fehér mintázattal)
FORMAVÁLTOZATOK
nana vagy compacta – alacsony növésű változat
fastigiata – magas, felfelé törő növekedésű
tortuosa – csavart ágú
pendula – csüngő ágú
Kreatív ötletekre vadászol, érdekelnek a magazinnal kapcsolatos hírek? Csatlakozz a Facebook-közösségünkhöz!
Hozzászólások