Ahová jó hazajönni

Ahová jó hazajönni

FaceBook  Twitter  rjon neknk!

Dr. Finta József Príma Primissima-díjas építész. Számos díjazott középület tervezése fűződik a nevéhez, mint a Westend City Center, a Hotel Kempinski, a Bank Center, a hajdani Fórum Hotel és a Duna Szálló, a mai Marriott. Kimagasló tehetségű, mély lelkületű ember, olyan, akinek értékrendje a klasszikus polgári lét alapjain nyugszik. Ez a harmónia otthonában is érződik, ahol feleségével együtt fogadott bennünket.

 

 

Nagycsaládban születtem. Miután édesapám első felesége meghalt, elvette édesanyámat. A legfiatalabb nővérem tizenöt esztendős volt, a legidősebb pedig majdnem édesanyámmal egyidős. Apu a kolozsvári Református Gimnáziumban tanított, otthonunkat az iskola szomszédságában, egy ezerhétszázas évek végén épült ház tanári lakása jelentette. Mindig nagy élet zajlott a falak között, mivel az édesanyám családjában cseperedő öt lány és egy fiú sok időt töltött nálunk.

 

A nagynénéim és a nővéreim híresen szépek voltak Kalotaszegen. Még olyan kicsi voltam, hogy az ablakpárkányt csak sámliról értem fel, de gyakorta megesett, hogy felmásztam rá, álldogáltam az ablakban, és büszke voltam rá, hogy a diákok engem néznek. Természetesen nem engem csodáltak, hanem valamelyik nővéremet, aki épp mögöttem állt.
Életem első hat esztendejéhez csodás érzések kötődnek. Mérhetetlen szeretet és festői környezet vett körül Kolozsvárott. A ház mögött volt egy kis kertünk. Édesapám faluról, Aranyosszék széléről származott, imádott kertészkedni. Tucatnyi fát ültetett, kedvenc körtefáját pedig minden nap megnézte. Nyaranta két hónapot a nagyszüleimnél töltöttem, Váralmáson. Óriási kertjük volt, gesztenyefákkal, a gazdasági udvarban csűrrel és gémeskúttal. Váralmáson akkoriban még zsindelyes és szalmatetős házak álltak, s hatalmas csűrök. Mesevilág volt ez nekem.
Amikor Magyarországhoz visszacsatolták Észak-Erdélyt, Nagy-váradra költöztünk. Édesapám ott alapított egy református leány-gimnáziumot. Idilli életet éltünk, de akkor már küszöbön volt a háború. Gyermekfejjel nem sokat éreztem az egészből, csupán nem értettem, hogy édesanyám miért ültet a kertünkbe zöldséget, holott azelőtt a piacra járt vásárolni. Ezerkilencszáznegyvennégy őszén az utolsó teherautóval jöttünk el Nagyváradról. A szüleim felpakolták minden értékünket egy taligára, én meg a kedvenc mackómat szorongattam a kezemben. Iszonyatos volt az egész! Sokezer ember tolongott, hogy felférjenek a kocsikra, eközben mellettünk vonultak vissza a magyar és német katonák, folyamatosan dörögtek a fegyverek. Sírtam a rémülettől. Az egyik teherautó sofőrje azt mondta, hogy nagyon hasonlítok a kislányára, amit kikértem volna magamnak, de akkor jól jött. Így aztán anyámat és engem beültetett maga mellé a vezetőfülkébe, apu pedig fekete kabátban és kalapban felült a teherautó sárhányójára. Csupán a mackómat, a kekszesdobozt, a családi fotóalbumot és az iratainkat vittük magunkkal. A kis taligát a szerény családi ezüsttel hátrahagytuk. Az erdélyi életünkből csak a mackó maradt meg. A háború elől menekültünk el, azt gondoltuk, hogy Budapesten átvészeljük a viszontagságokat - hallatlan érzékkel a Citadella alá költöztünk. Egy régi villában kaptunk egy szobát, ahol meghúzhattuk magunkat. A család másik része a tizenegyedik kerületben kapott lakást, ahová mi is költöztünk az ostrom után. Az az otthon már nem volt igazi otthon. Édesanyám nagyon korán meghalt, egyedül maradtunk apámmal. Õ nem tudott itt gyökeret ereszteni, és szomorú emberré vált, én azonban pillanatok alatt beilleszkedtem az itteni életbe. A református gimnáziumban nagyon jó alapokat kaptam.
Először kormányzó akartam lenni, a Horthy fehér lova miatt, de hamar rájöttem, hogy az nem kifizetődő. Hatéves koromban már rajzoltam és verseket írtam. Akkor grafikusnak, festőnek készültem. Amikor eljött a pályaválasztás ideje, apám javasolta, hogy ne művészpályát válasszak, így lettem végül építész. Egyéb nagy munkáim mellett ez idáig csupán három családi házat terveztem, mert egy otthont megtervezni teljesen más feladat, mint egy középületet. Utóbbi sokkal komplikáltabb és hosszadalmasabb. Nemritkán száz ember munkáját kell koordinálni, ami fárasztó munka.
Egyetlen dolog van, ami kikapcsol, az utazás: Velence, Firenze, Róma megdobogtatják a szívemet. Mindig viszek magammal egy füzetet, és útközben rajzolok. Öt-tíz perces kis rajzok ezek, amelyekből három könyv született. Mire egy épület megvalósul, az gyakran öt-hat év. Így aztán az első vázlattól számítva a siker sokáig várat magára. Ezek a rajzok azért is fontosak számomra, mert olyan sikerélményt adnak, amelyek begyógyítják az építész - és az életem - sebeit.
Három dolog van, ami meghatározó az ember életében. Az első a gyerekkorban kapott alapok és szeretet, a második, hogy olyan szakmát válasszon, ami a hobbija is egyben, a harmadik pedig, hogy legyen mellette egy társ. A feleségem az enyémhez nagyon hasonló családból származik, így az értékítéletünk és a világról alkotott képünk megegyezik. Közös otthonunk teljesen más világ, mint amiket tervezek. Talán az elveszett múltba visszavágyó igazi otthon, egy kuckó, ahová nagyon jó hazajönni.

Kreatív ötletekre vadászol, érdekelnek a magazinnal kapcsolatos hírek? Csatlakozz a Facebook-közösségünkhöz

 


Cikkek
& ÉrdekessÉgek

Széllkapu függőkerttel, találkozóhelyekkel

A 2013-ban kezdődött Millenáris projekt befejezéseképpen megnyílt a budai Széllkapu mintegy 17 ezer négyzetméter zöldfelülettel, amely az elhanyagolt telket hivatott revitalizálni. Az új fővárosi zöldfelületen 355 előnevelt fát telepítettek, létrehoztak egy 700 négyzetméteres, vízinövényeknek otthont adó tavat, és kialakítottak egy új mélygarázst is. A 2013-ban kezdődött Millenáris projekt befejezéseképpen megnyílt a budai Széllkapu mintegy 17 ezer négyzetméter zöldfelülettel, amely az elhanyagolt telket hivatott revitalizálni. Az új fővárosi zöldfelületen 355 előnevelt fát telepítettek, létrehoztak egy 700 négyzetméteres, vízinövényeknek otthont adó tavat, és kialakítottak egy új mélygarázst is. A fenntarthatóság érdekében elsősorban honos, a városi klímát és az ökológiai adottságokat jól tűrő fákat és cserjéket, illetve úgynevezett stressztűrő évelőfajokat választva sokszínű, biodiverz környezet jött létre mintegy 17 ezer négyzetméter zöldfelülettel. A rengeteg pad, a lankás részeknek nézőtérjelleget adó ülőtámfalak és a tér tagoltsága lehetővé teszi, hogy a parkban több program is fusson egy időben, különböző helyszíneken. A sétautak három, gomba formájú, árnyat adó építményben futnak össze, tetejükön napelemekkel, így tágas, agóraszerű találkozóhely jött létre. A megnyíló kétszintes Millenáris2 mélygarázs 500 gépkocsi befogadására alkalmas, ezzel helyreállítva a terület beruházás előtti parkolóhelyszámát. Nagyobb összefüggő állomány a százötven díszcseresznye fa, amelyek cseresznyevirágzás idején különleges hangulatot árasztanak, de vannak a területen nagyobb méretű lepényfák, tölgyek, fenyők, almák, nyírek és gyertyánok is. Emellett ötvenezer évelő növény, rengeteg díszfű, nagyméretű cserje és negyvenezernél több hagymás növény színesíti a nagyközönség előtt is megnyíló parkot. A Széllkapu terveit a TSPC Mérnökiroda, Kádár Mihály és Könözsi Szilvia készítette. A park tájépítészei, Majoros Csaba és Balogh Andrea változatos domborzatú parkot terveztek. A bevásárlóközpont felé méretes függőkertet építettek, amelynek akár panorámalifttel is megközelíthető felső szintjéről kilátás nyílik a Margit körút, a Vár és a budai hegyek felé. A szemközti oldalon, a park középső traktusában elhelyezett vízfelület felé déli irányba lejtő, pihenésre alkalmas domboldalt alakítottak ki. Nem messze a tótól kapott helyett a párásító fúvókkal is felszerelt vízjáték. A színes fényekkel megvilágított, programozható vízsugarak dizájnbetonlapokból törnek elő, amelyek felületébe stilizált növény- és állatfajtákat megjelenítő grafikákat martak. {igallery id=4799|cid=1101|pid=1|type=category|children=0|showmenu=0|tags=|limit=0}

Új kilátó a Naplás-tó partján

A XVI. kerületi Naplás-tó környezetében új kilátót építtet a Pilisi Parkerdő Zrt. azzal a céllal, hogy a pesti oldali városi erdők ökológiai és turisztikai értékét fejlessze. A beruházás értékét növeli, hogy a környék az utóbbi évtizedekben ipari övezetből intenzíven alakult át lakó és pihenő övezetté. A XVI. kerületi Naplás-tó környezetében új kilátót építtet a Pilisi Parkerdő Zrt. azzal a céllal, hogy a pesti oldali városi erdők ökológiai és turisztikai értékét fejlessze. A beruházás értékét növeli, hogy a környék az utóbbi évtizedekben ipari övezetből intenzíven alakult át lakó és pihenő övezetté. A Naplás-tó Budapest legnagyobb kiterjedésű állóvize, valójában a Szilas-patak árvízvédelmi tározója Cinkota mellett, amely mára a fővárosiak egyik kedvenc pihenőhelyévé nőtte ki magát, nem mellesleg pedig színes állat- és növényvilága miatt is érdemes meglátogatni. A tó és közvetlen környezete 1997 óta természetvédelmi terület, a cinkotai parkerdővel és a Merzse-mocsárral együtt számos vízimadár fontos pihenőhelye a tavaszi és őszi madárvonulási időszakban. A kilátó megvalósítását a fővárosi Tér-Köz pályázat és a XVI. kerületi önkormányzat finanszírozása tette lehetővé, terveit a Robert Gutowski Architects készítette, a kivitelező pedig a Prédikálószéki-kilátót is építő Fitotron System Kft. A terepi munkálatok a szükséges engedélyek birtokában augusztus első hetében indultak, a várható befejezés és átadás idén ősszel lesz. A kilátó koncepciójának megfogalmazása során a helyszín adottságait figyelembe véve fontos szempont volt, hogy a kilátó a fák fölé magasodjon, ezzel teljes panorámás kilátást téve lehetővé a környékre. Ez az átalakulás az erdők funkcióját és az erdei turisztikai lehetőségeket is megváltoztatja: szerencsésen felértékelődnek, ökológiai és turisztikai szempontból egyaránt méltó helyükre kerülhetnek a főváros pesti oldalának erdőterületei. {igallery id=4799|cid=1102|pid=1|type=category|children=0|showmenu=0|tags=|limit=0}

Új Duna-híd épül

Budapesten tehermentesíteni kell a belvárost, hogy egyszerűbben és gyorsabban lehessen utazni, és hogy a kevesebb károsanyag-kibocsátásnak köszönhetően klímabarát közlekedési rendszere legyen a fővárosnak. E célt szolgálja az új dél-pesti híd, amely közvetlen összeköttetést teremt Újbuda és Csepel, valamint Ferencváros, Kispest és Kőbánya között. A tervek szerint legkésőbb 2023-ban kiírható a kivitelezői tender, majd következhet a három évig tartó építkezés. Budapesten tehermentesíteni kell a belvárost, hogy egyszerűbben és gyorsabban lehessen utazni, és hogy a kevesebb károsanyag-kibocsátásnak köszönhetően klímabarát közlekedési rendszere legyen a fővárosnak. E célt szolgálja az új dél-pesti híd, amely közvetlen összeköttetést teremt Újbuda és Csepel, valamint Ferencváros, Kispest és Kőbánya között. A tervek szerint legkésőbb 2023-ban kiírható a kivitelezői tender, majd következhet a három évig tartó építkezés. Miközben Budapest belvárosi szakaszán megközelítőleg egy kilométerenként található átkelési lehetőség, délebbre csaknem tíz kilométer választja el egymástól a Rákóczi hidat és az M0 gyűrű déli hídját, ráadásul a déli városrészek között a mai napig nincs a városhatáron belüli közvetlen összeköttetés. Csepel immár hetven éve vár arra, hogy Budapesten belül végre átkelő épüljön a budai kerületek felé. Az új Duna-híd megépítéséről 2018 decemberében határozott a kormány, s míg a Rákóczi híd építésekor a villamos vonal kiépítését csak a híd átadása után húsz évvel pótolták Újbudára, addig az új Duna-híd esetében a hídon átvezető villamos vonalat már a híddal együtt tervezteti a kormány. Fürjes Balázs, Budapest és a fővárosi agglomeráció fejlesztéséért felelő államtitkár szerint az új híd önmagában is 50 ezernél is több autóval csökkentheti a belváros autóforgalmát. A budai Galvani utca és a pesti Illatos út vonalában épülő híddal közvetlen villamos összeköttetés jön létre Buda, Csepel és Dél-Pest között. A tervezendő négy kilométer hosszú villamos vonal Budán a Fehérvári úti villamos pályáról leágazva a Galvani utcán át Csepelen a Weiss Manfréd útnál a H7-es HÉV-et, a Soroksári útnál a H6-os, és a Kunszentmiklós-Tass elővárosi térséget kiszolgáló 150-es vasútvonalat is keresztezve a szakaszon 5 új akadálymentes megállópárt kap. Az utazási idő rövidülésével az érintett településrészek lakói könnyebben jutnak el a szomszédos kerületbe dolgozni, tanulni vagy éppen vásárolni; a felesleges kerülők megszűnésével pedig az autók károsanyag-kibocsátása is csökken.