E századi magyar parasztház. Kétségtelen, hogy a cserépkályha és a napkollektor, a régi parasztházak építészeti tagolása és a nagyvonalú átrium nagyszerűen megférnek egymással. Tanúsága ez a ház annak is, hogy egy épület élete nem az első téglasornál kezdődik, hanem akkor, amikor egy darab földet kiválasztunk, hogy hordja hátán az otthonunkat. Szerencsésnek bizonyára szerencsés, de talán kívánatos is lenne, hogy az építész ismerje, megismerje azokat, akiknek házat épít. Ennek a parasztházat formáló, de a modern építészet legjavát is magába sűrítő háznak a története épp így kezdődött, sőt, még kicsit korábbra is visszanyúlunk.
Az első olyan munkánk ez a ház, amikor már a telekválasztásnál segédkezhettem – mondja Kangyal Tibor építész, akit régi barátság fűz a tulajdonosokhoz, így pontosan ismerte az ízlésüket, életritmusukat.
Amikor elkezdtek telket keresni, tudta, hogy vendéglátóinknak csakis az ófalu jöhet szóba. Több szempontból is: egyrészt, mert egy új parcellázású helyen folyamatosak a munkálatok, így hiába készül el a házuk, az elkövetkezendő években a környéken építkezések lesznek, másrészt a növényzet kialakulásához is sok-sok évre van szükség. Így esett a választás a falu szélén lévő utolsó üres telekre.
A ház a régi magyar parasztházak mintájára követi a hármas egységet. Önálló szoba és fürdőszoba a vendégeknek (ez a múltban a kamra és az idős emberek lakhelye volt), második egységként a konyha–étkező–nappali– átrium szolgál. A harmadik a háló–dolgozó–fürdőszoba egysége (ez volt régen a tisztaszoba). A hármas tagoltság szükséges és kellemesen simul is a háziak mai életformájához: miután rendszeres náluk a vendégjárás, ezzel a megosztással a saját élettér ténylegesen saját marad.
A nagy belmagasság és a természetes fény az építész páros minden munkájában központi szerepet kap, így az egy homlokzat kiesését – és ezzel a természetes fény csökkenését – a garázs mögé tervezett átriummal oldották meg. Ide nyílik a nappali és a dolgozószoba. A tulajdonosok egy tökéletesen elkerített intim teraszt kaptak, no és rengeteg napsugarat. A hagyománytiszteletnek mindenkor és mindenhol helye van, legyen az akár a falu utolsó telke. Szeretjük a ház egyszerűségét, visszafogott formáit, a tornácot, az árnyékot adó fedett teraszt, ahol esőben vagy tűző napsütésben is étkezhetünk. Kedvencünk a konyha, amely az ablakoknak és a tetőablakoknak köszönhetően állandóan fényárban úszik. Szeretjük a nappaliban a zöld cserépkályhát, amelynek télen jó érzés odakuporodni a padkájára. És az átriumot, amely egyelőre vörös és sárga futórózsák otthona, de szeretnénk jövőre még több virágot idetelepíteni. Amin változtatnánk: utólag úgy gondoljuk, hogy jó lett volna a terasz alá egy szerszámos kamrát (pincét) építeni.
Kreatív ötletekre vadászol, érdekelnek a magazinnal kapcsolatos hírek? Csatlakozz a Facebook-közösségünkhöz!
Hozzászólások