Ház porcelánfehérben

A legnagyobb esztétikai élményt, az összes színhez alkalmazkodó fehéret választotta sorvezetőül Simon Erzsi iparművész, amikor a történelmi múltú Balaton-parti házból személyes hangulatú, modern otthont formált.

Elöl- hátul nyitott, a tihanyi tájba illő házat szerettem volna, olyan kerttel és terasszal, ami úgy hosszabbítja meg a lakóteret, hogy életminőséget ad. Az itt talált szépséges balatoni látványt egy kerítéstől kerítésig érő fa terasszal „húztam alá”, akár a könyvben a legfontosabb sort – vallja a porcelán-dizájner, miközben teánkat kortyolva elmerülünk a páratlan panorámában.

Valószínű, hogy ez a miliő – és a szomszédban nyaraló Illyés Gyula – vonzotta ide Szabó Lőrincet, aki Kossuth-díjából vásárolta meg a domboldalban rejtőzködő telket, amire 1959-ben már a családja épített nyaralót. Majd a verseiben is szereplő fiától, Lócitól vásárolta meg a felújításra megérett épületet Erzsébet és férje, 1992-ben. Az író emlékét nemcsak tárgyi ereklyék és fotók őrzik a szobákban, de a művészetpártoló házigazdák a mai napig helyszínt biztosítanak a Szabó Lőrinc alapítvány irodalmi összejöveteleinek. Ám nem csak ez a gesztus jelzi, hogy a ház értékőrző kezekbe került. Az épület statikai megerősítése, a ’stílusban tartott’ bővítés, a több ütemben zajló felújítás, az impozáns teraszrendszer és a mediterrán kert kialakítása mindvégig nagy odafigyeléssel, szakszerűen zajlott, Erzsébet tervei alapján. A vulkáni tufából rakott nyaraló enteriőrjein is végigvezette azt az egységes, visszafogott látványvilágot, amelyhez saját tárgygyűjteménye – népi kerámiák és míves textíliák – ugyanúgy illeszkedik, mint a balinéz bútorok és az örökölt antik darabok. S ahogy a lakájos hófehér tereiben, úgy saját porcelánmunkáiban is épp ilyen következetes igényességgel és kísérletező találékonysággal játszik a dizájner.

„– Számomra az esztétikum mellett fontos a funkcionalitás. Szeretem, ha a tárgyaim velem élnek” – hangzik Simon Erzsi szakmai hitvallása, amely a harmóniát sugárzó, gazdagon díszített használati eszközeiben, ezüsttel kombinált finom ékszereiben is visszaköszön. De benne van az édesanyjától rajzolni tanuló falusi kislány bája, a Herendi Porcelán Manufaktúra „gyermekeként” átélt iskolás- és porcelánfestői évtizedek, az iparművészeti diploma, a hazai és nemzetközi elismerések, a „szűk cipőben táncoló” alkotói évek is… Majd a Hollandiában és Németországban folytatott magánélet: művésztanárként, szabad alkotóként, háromgyerekes anyaként. Magyarul is beszélő lányai közül a rajz szeretetét Lindának, a Zürichben végzett tudományos illusztrátornak adta át, akivel együtt állított ki tavaly a „Vászolyi Nyár” galériájában. A világot bejárt művésznő, a külföldön született lányok és a holland férj nemcsak a nyarat, de az év nagy részét is itt, második otthonukban töltik. Ebben a földközeli, átjárható házban, ahol a tea illatú délutánokon funkció és esztétikum kéz a kézben jár a kert fügefái és a papírra vázolt ékszertervek között.


Hozzászólások

0
    0
    Az Ön Kosara
    Your cart is emptyReturn to Shop