Kezdjük a hőtermeléssel. Fűtési hőenergiát hagyományosan szilárd vagy gáztüzeléssel, villannyal lehet előállítani. Ismeretes, a gáztüzelés és az elektromos fűtés kényelmesebb és tisztább, de ára valamivel magasabb a szilárd tüzelésnél. Nyerhetünk viszont hőenergiát más helyekről is, terjed a geotermikus energia, a napenergia és a hőszivattyú használata.
A geotermikus energia egyelőre magánemberek számára nem elérhető, középületek, intézmények engedéllyel élhetnek vele. A napenergia azonban ma már hazánkban is könnyen hasznosítható, szerepe az EU-csatlakozás után várhatóan növekedni fog. Építkezéseknél az első fontos döntést az energiaválasztással kapcsolatban hozza meg a tervező és a tulajdonos. Akik a napenergia felhasználását választják, két alkalmazási mód között döntenek.
n Amit a Nap ingyen ad
Az első, és Magyarországon leginkább bevált napenergia-hasznosítási mód a napkollektoros melegvíz-előállítás. Ezt a napsugárral melegített vizet használják fűtésre, azzal a berendezéssel, amelyet a gázfűtésnél, elektromos vízmelegítésnél is alkalmaznak. Az év jelentős részében ingyen nyerhető melegvíz, mely a család szükségletének 65-75 százalékát kielégíti. Ezt a melegvizes fűtést nagy hidegben kisegítő tartalékfűtéssel is kombinálják: fa, szén vagy gázfűtéses kandallóval, olajradiátorral, villanyfűtéssel, gázkonvektorral.
Egy másik fajta napenergia-hasznosítás a napelemes villamosenergia-termelés. Ez ugyanúgy használható fűtésre, mint a hálózati villamos energia. Megvalósításakor fekete bevonatú napelemeket helyeznek el a háztetőn, házfalon vagy kerítésként, s a rendszeren áthaladva a napfény villamos energiává alakul. Számos fejlett országban a magánház számára felesleges villamos energiát visszatáplálják a központi rendszerbe, és a villamos művek térítést fizet a tulajdonosnak.
n Vízből, földből levegőből
Környezetvédelmi szempontból a hőszivattyú használata a legmegfelelőbb. A hőszivattyú a hűtőgéphez hasonló elven működik, mikor is a gép belsejéből elvont hőt a környezetbe vezetjük. A hőszivattyúnál a leadott hőt hasznosítjuk fűtési célra. Ha a hőt a kinti levegőből nyerjük, akkor a szükséges hőenergiának csak a harmadát kell befektetnünk, a többit a gép maga vonja el a levegőtől.
Ha a talaj hőjét hasznosítjuk, akkor olyan mélyre kell levinnünk a talajszondát, hogy a felszíni hőmérsékletváltozások már ne hassanak rá. Ekkor a hőmennyiségnek már csak a negyedét-ötödét kell befektetnünk.
Ha talajvízből nyerjük a hőt, akkor a víz hőmérsékletétől és mennyiségétől függően az energiának csak a hatodát-nyolcadát kell befektetnünk.
Elemezzük konkrét példán a hőháztartást. Tételezzük fel, hogy a ház hőszükséglete 18 kW. Levegőből nyert hőnél kb. 6 kW energiát kell befektetnünk, talajból nyert hőnél 3,2-4 kW-ot, talajvíz esetén 2,25-3 kW-ot. Természetesen mindezt a legnagyobb hidegben (pl. -15 Celsius-fokon), mert egyébként ennek a töredékére van szükség.
n Beruházás vagy üzemeltetés
Ha ilyen kedvező a hőszivattyú, miért nem gyakoribb – A válasz egyszerű: beruházási ára többszöröse az egyéb fűtési berendezéseknek. Üzemeltetése viszont lényegesen kisebb költséggel jár.
Még egy hőtermelőről kell említést tenni, amelyik szintén takarékosabb a hagyományos kazánoknál, és az ára sem jelentősen magasabb. A kondenzációs kazánokat a hirdetésekben 100% feletti hatásfokkal reklámozzák, s ez sokakban kétségeket ébreszt. Természetesen ez csak más kazánokkal való összehasonlításban igaz. A hatásfokot ma még a tüzelőanyag alsó fűtőértékéhez viszonyítják, feltételezve, hogy az égéstermékben lévő nedvességtartalom gőz formájában távozik a kéményen át. A gőz kondenzálásával azonban a benne lévő hő is hasznosítható, így valóban 100 százalék feletti a hatásfok. Addig, míg át nem térünk a felső fűtőértékhez való viszonyításra – A hagyományos és a kondenzációs kazánok között hatásfokkülönbség azonban megmarad. A kondenzációs kazán használatával akár 30%-kal is kevesebb tüzelőanyag szükséges.
n A kombináció előnyei
Milyen hőleadót célszerű beépíttetni – A radiátoros fűtés mellett egyre gyakoribb a felületfűtés. A felületfűtések a padló-, a fal-, a mennyezetfűtés, melyek sugárzó fűtések, vagyis a hőt sugárzással, míg a radiátorok konvekcióval (nagy részben hőáramlással és kis részben hősugárzással) adják le.
Mindkét fűtési rendszernek vannak előnyei és hátrányai. A radiátoros fűtés gyorsan reagál az időjárási és a használati változásokra, de alacsonyabb a hőtároló képessége. A felületfűtések viszont lassan reagálnak a változásokra, de nagy a hőtároló képességük. Célszerű mindkét rendszer előnyeit használni, vagyis a legokosabb megoldás, ha a két rendszert kombináljuk.
Hozzászólások