Egyre jobban mélyül a pénzügyi és gazdasági válság. Az emberek spórolnak szinte mindenen, de legfőképpen az autózáson. Pedig közlekedni, autózni kell, sőt, néha muszáj. Jöjjön tehát néhány jótanács, praktikus ötlet, hogyan lehet gépkocsinkat olcsóbban, gyorsabban és biztonságosabban használni.
Az alaptétel most is a rég elcsépelt közmondás: olcsó húsnak híg a leve. Vagyis nem biztos, hogy amin egyszeri kiadásként spórolni tudunk, az a későbbiekben nem fogja többszörösen is megterhelni a pénztárcánkat. És ez vonatkozik szinte mindenre, ha gépkocsiról van szó, a szervizeléstől kezdve a felhasznált olajon és benzinen keresztül a gumiabroncsokig.
AZ ABRONCSOK TITKAI
Az örökös dilemma: téli, nyári, vagy négyévszakos. Egy biztos, egy abronccsal nem lehet megoldani – a mi éghajlati jellemzőink között – a biztonságos közlekedést egész évben. Nézze meg az abroncsok oldalfalát! Ha M+S jelzést és hópihe motívumot is lát rajta, akkor téli mintázat van az autóján. Ha csak M+S felirat hópihe piktogram nélkül, akkor négy évszakos, ha azonban egyik jelet sem találja, nyári gumival van dolga.
Mindig tartsuk be a megfelelő légnyomást! A helyes nyomás nem csak biztonságossá teszi a közlekedést, de sok üzemanyagot is spórolhatunk. Az abroncsokba szükséges nyomás értéke nem a gumi méretétől függ, azt minden esetben az adott autó gyártója határozza meg, írja elő. A megfelelő értékeket az autó használati utasításában, illetve a karosszérián elhelyezett matricákból tudhatja meg.
A kopott, öreg, repedezett oldalfalú gumikat le kell cserélni! A pontos gyártási idő az abroncs oldalfalán található DOT-számból derül ki. Hat- hét év már komoly kornak számít egy abroncsnál. Ha keveset is futott és a profilon még alig van kopás, akkor is kidobandó lehet az autó papucsa, bár az új garnitúra megvétele sokba kerül, de egy esetleges baleset elkerülése és az új gumiknak köszönhető fogyasztás-csökkenés egy-két év alatt behozza az árát.
Az autón éppen nem használt, de kerékre szerelt abroncsok tárolása egymásra fektetve, vagy felfüggesztve ajánlott. Leszerelt abroncsokat állítva és időnként forgatva ajánlott tárolni.
Mindkét esetre igaz, hogy a tároló helyiség hűvös, száraz, sötét és mérsékelten szellőző legyen! Az abroncsokat és felniket tárolás előtt ajánlatos alaposan lemosni, megtisztítani.
Ha az autó egész télen használaton kívül van és garázsban áll, a legjobb, ha felbakolja. Ha erre nincs lehetőség, akkor autósboltokban, benzinkutakon kapható gumiápolóval érdemes a gumik oldalfalát bekenni. Javasolt továbbá, hogy az abroncsokban az előírtnál fél barral nagyobb nyomás legyen beállítva, amit újra használatba vételkor természetesen vissza kell állítani a normál értékre.
A MOTOROLAJ
Gyakori, hogy az autós olajat cseréltet, jár vele valamennyit, majd megnézi a színét, és elképedve látja, hogy (majdnem) ugyanolyan fekete, mint a régi volt. Természetesen azonnal megfogalmazódik a kérdés – hacsak nem saját maga cserélte -, hogy tényleg le lett-e cserélve az olaj. Az esetek túlnyomó többségében azonban nem csalásról, hanem az ún. “fekete olaj mítosz”-ként ismert jelenségről van szó. Ez természetes jelenség, ugyanis egy jó olaj magában tartja (lebegteti) azokat a szennyeződéseket, amelyeket nem tud feloldani. Ennek következtében minimális motorjárás alatt is elfeketedik.
Az olajat egyébként a kenőanyag fajtájától függően a megtett kilométerek alapján, vagy egy év eltelte után kell cserélni, függetlenül a futásteljesítménytől. Nem árt tehát körültekintőnek lenni: az időben elvégzett olajcsere ugyan pénzbe kerül, mégis sokkal olcsóbb, mint halogatni és megvárni az elégtelen kenésből származó bajokat.
AZ ÜZEMANYAG
Az olaj mellett az is sokat számít, milyen minőségű üzemanyagot tankolunk. A jó minőségű, megfelelő adalékokkal ellátott tüzelőanyagok hasznossága nemcsak annyiban merül ki, hogy várhatóan a jármű kevesebbet fogyaszt használatukkor, hanem számos olyan “jótékony” hatása van, amely direkt nem mérhető: pl. kisebb környezetszennyezés és kenőolaj-elhasználódás, tisztább égéstér és kipufogórendszer, nagyobb teljesítmény és gyorsulás, stb. Ha csupán a fogyasztás csökkenését nézzük, akkor nem érdemes ilyet tankolni, mert a magasabb árát nem hozza be, azonban ha a teljes képet vizsgáljuk, akkor hosszú távon megéri.
A TÁJÉKOZÓDÁS
Ám a fentiek betartása mellett sem autózhatunk elég spórolósan, ha nem tudjuk biztosan a célunkhoz vezető legrövidebb (vagy leggyorsabb) utat, órákat ácsorgunk a dugóban és nem találunk parkhelyet. Van, akinek a fejében van a térkép – ők vannak kevesebben – míg mások rákényszerülnek a GPS használatára.
A GPS (Global Positioning System) egy fejlett helymeghatározó rendszer, mellyel háromdimenziós helyzet-meghatározást, időmérést és sebességmérést végezhetünk földön, vízen vagy levegőben. Pontossága jellemzően méteres nagyságrendű, de differenciális mérési módszerekkel akár mm-es pontosságot is el lehet érni. A helymeghatározás 24 db műhold segítségével történik, melyek a Föld felszíne fölött 20 200 km-es magasságban keringenek.
Előnyei: napszaktól, földfelszín feletti magasságtól, mozgási sebességtől független (a műszerrel akár vadászgépen is mérhetünk).
Hátrányai: a szükséges adatok vétele viszonylag hosszú időbe telik (bekapcsolás után több perc is lehet); csak nyílt, fedetlen területeken alkalmazható (pl.: alagútban nem); az épületekről visszaverődő jelek zavart okoznak a mérésben; a ritkán előforduló erős napkitörések alatt használhatatlanná válik.
Semmiképp nem mindenható tehát ez az eszköz sem. Bár a legmodernebb szoftverrel működő GPS-ek „dugófigyelő” rendszerrel is el vannak látva, tanácsolni csak annyit lehet: akár van GPS-ünk, akár nincs, térkép mindig legyen a kesztyűtartóban!
Forrás: Totalcar; Wikipedia
Hozzászólások