Nagyon nehéz pár szóban összefoglalni, miért is szeretjük az otthonunkat. Párommal nagyon rég vágytunk egy meleg közös otthonra, ahol a leendő gyermekeinket felnevelhetjük. Én vidéken családi házban nőttem fel, párom tőzsgyökeres belvárosi. De amikor próbáltuk leírni, milyen is az a hely, ahol élni szeretnénk, nagyjából megegyezett a véleményünk. A városi és a vidéki élet pozitívumait szerettük volna ötvözni, és ebből született meg, hogy egy kertvárosi kis telket szeretnénk, ott, ahol a város elérhető távolságban van - gondolva későbbiekben a gyerekekre -, jó a tömegközlekedés, és vágytunk arra is, hogy legyen egy kis kertünk.

 

A ház felosztása pontosan olyan, mint amilyet mi álmodtunk (mert saját tervezés): van egy közös tér, ahol a család sürög-forog, de mindenkinek megadatik az elvonulás lehetősége is. A belső kialakítás, anyaghasználat egyszerű és letisztult, mégis otthonos, meleg, harmóniát áraszt. Nem utolsósorban, ami számunkra fontos élettér: a csodás kertkapcsolat, ami még barátságosabbá teszi a házat.

Sok helyen járva tapasztaltuk, hogy az emberek többsége elméretezi a házat, olyan több száz négyzetméteres házat építtet, amely 10-15 év múlva, amikor a gyerekek kirepülnek, üressé válik, nehéz, és költséges fenntartani két személy részére.

Ezt elkerülendő, valamint természetesen az ehhez szorosan kapcsolódó anyagiak szem előtt tartása (hosszú távon is) miatt kerültük a nagy belmagasságokat, a szükségtelenül nagy helyiségeket, törekedtünk a jó hőszigetelésre, és gondoltunk arra, hogy a generációk változását a ház is nehézségek nélkül kövesse. Így lehetőség van a felnövő tinik külön emeleti birodalmának kialakítására, később egy teljesen különálló lakás kialakítására a tetőtérben, illetve a teljes tetőtér lezárására, ha az idősebb generáció egyedül marad, hiszen a földszint tökéletesen kiszolgál két embert, és nem elhanyagolható szempont, hogy idős korban nincs szükség a lépcsők megmászására.

Egyszóval azt szerettük volna, ha egy többfunkciós házat sikerül megalkotni, és úgy gondoljuk, egy év bentlakás távlatában, hogy ez többé-kevésbé sikerült.